Nem bántam meg, hogy eljöttem!

Az előző rész tartalmából: Kim-et, legjobb barátnője, Katie összeakarja hozni Harry-vel, a One Direction göndör szívtiprójával. Kim erről egy szót sem akar hallani, de abba beleegyezik, hogy el menyjenek egy randira...Miután végzett a próbával, a fiúkba botlott, akik elhívták egy közeli StarBuck's-ba. Ott mindenki kedves volt vele, de ő nem tudott vidám lenni, mert egyszerűen irritálják a fiúk, és ezt tudtukra is adja, így a fiúk be akarják bizonyítani, hogy összetudnak ők barátkozni....


-Na és hova akartok ráncigálni?-forgattam a szemem.
-Majd meglátod!-kacsintott Harry.
-Istenem! Miért?-szenvedtem látványosan.
-Öhm...mert szeretünk!-röhögött Louis, majd átölelt.
-Vedd le rólam-a-kezedet!-tagoltam az utolsó három szót.
-O-ké!-nevetett tovább.
Nem tudom mit hisznek! Azt hiszik, mert cukik, és jól énekelnek ( és mindkettő, csak szerintük) akkor egyből nyerőek?

-Nem hívnánk egy taxit?-kérdeztem az ideg összeroppanás szélén, mikor már 10 perce ott álltunk egy épület előtt.
-Nem! Ide jöttünk, csak még várunk valakit!-válaszolt Niall.
-Ahhj....-toporzékoltam.
-Nyugodj már meg!-fogta meg a vállam Harry.
-Eressz!-mondtam elég hülyére sikeredett hangon.

*Na ugye milyen összeillő kis párocska vagyunk?? Hát nem indult túl fényesen ez a kapcsolat, de mint már mondtam, lesz még "jobb" is!*

-Na végre! Indulhatunk?-mosolygott egy magas barna hajú lányra Louis.
-Öhm ő ki?-ráncoltam össze a homlokom.
-A barátnő..öhm..a barátunk!-dadogott itt össze vissza az a Liam. Mi baja?
-Ahha!-röhögtek a fiúk, ő meg a csaj meg csak vörösen ott álltak és vigyorogtak.
-Amúgy Danielle Peazer vagyok! A műsor egyik táncosa!-nyújtott kezet mosolyogva.
Na elmodnom, hogy mi volt a legelső benyomásom róla.
Nagyon szimpinek tűnt. Nem az a felvágós, nagyképű fajta, hanem az a kicsit visszahúzódó, és kedves lány. Nagyon erős a kisugárzása, ami tetszik. Már méterekről csak úgy árad belőle, hogy rendes, és aranyos.
Egyszóval engem meggyőzött!
-Nagyon örülök! Kim Blare vagyok!-mosolyogtam.
-Miért van az, hogy neki elég volt megszólalni, és máris kedves vagy vele, mi meg gürizhetünk, és akkor talán, mondom talán még jóban is lehetünk?-kérdezte cinikusan Harry.
-Ez van!-vontam meg a vállam.-Ha nem tetszik, akkor nem muszáj gürizni!-kacsintottam.
Ők csak durcázva rázták a fejüket, majd -végre- elindultunk.
-Na és ha már akaratomon kívül elraboltatok, elmondjátok, hogy hova visztek?-kérdeztem rá, arra, amin már percek óta kattog az agyam.
-Aaaaaaaaa......VIDÁMPARKBA!-kiabálták.
-Jujj de jó!-mutogattam a kezemmel.
Ők már csak röhögtek.

Mikor oda értünk, (végre) egy hatalmas vidámpark tárult a szemem elé. Minden volt benne....de tényleg!
-Uram isten!-suttogtam.
-De ezt hogy fogjuk mi kifizetni?-nézett a fiúkra Danielle.
-Hát...kaptunk Simon-tól egy kis költő pénzt.-mosolygott Liam.
-De fiúk! Most azért, hogy bebizonyítsátok nekem, hogy tudtok jó fejek lenni, azért nem kell rám költeni a pénzeteket.-mondtam, mert ez azért tényleg aranyos volt tőlük, hogy abból a pénzből, amit kaptak a mentoruktól, rám költenék, csak hogy bebizonyítsák nekem, hogy milyen jóban tudunk mi lenni.
-Dehogy nem! Nyugi!-mosolygott rám Harry.-És hogy hogy nem hánytál attól, hogy kedves voltál velünk?-húzta fel a szemöldökét.
-Jujj de vicces valaki!-grimaszoltam.-Tudod...haza tudok menni...haza találok!-mondtam nyugodt hangon, amivel szerintem még inkább a frászt hoztam rájuk.
-Jó jó! Mennyünk!-fogta meg a vállam.
-Ne fogdoss már!-mondtam hisztisen.
-Hozzád már hozzád sem lehet érni?-csodálkozott.
-Fogd be!-nyújtottam rá a nyelvem.
-Leharapom!-vigyorgott.
-Chh!-forgattam meg a szemeim.

Úristen! Majdnem megfagytam, mikor ott sétálgattunk a játékok között. Vagyis inkább csak a kezem fázott nagyon, aminek szót is adtam.
-Mindjárt.Lefagy.A.Kezem.-tagoltam a szavakat.
-Tedd be a zsebembe. Nekem jó nagy!-mondta komolyan Harry....nem is tudom...attól, hogy így mondta, nem tűnt olyan nyomulósnak. És azért...tudom, hogy mit mondtam, és ugyan úgy gondolom, hogy nem szeretem őket, de azért tényleg lány vagyok, és nekem is jól esnek a kedvességek, és a bókok.
-Köszi!-mosolyogtam halványan....neki nem kell meg tudni, amit mi tudunk!;)
Bedugtam a kabátzsebébe a kezem, ahol persze ott volt az ő keze is.....kicsit kellemetlen volt, mert összeért a kezünk néha-néha.
-Megfoghatod nyugodtan!-súgta a fülembe vigyorogva.
-Szemét!-mondtam dühösen.
Megfogta a kezem, majd összekulcsolta az ujjainkat.
-Harry!-szóltam rá, holott jól esett, amit csinált.
-Mi az? Tudom, hogy élvezed!-vigyorgott.
-Pedig rosszul hiszed!-csináltam áll hisztit.
Ő csak elégedetten vigyorgott, és nem engedte el a kezem, amit igazán nem bántam...
-Na mire üljünk fel először?-szaladt oda Louis.
-Nem tom...Kim te mire szeretnél?-mosolygott rám Harry.
-Öhm...legyen a Szédítő torony!-mutattam a játékra.

-Hát jó!-mondták.
-Majd fogom a kezed, ha félnél!-fogta meg a kezem Harry.
-Nem lesz rá szükség, legfeljebb neked!-nyújtottam ki a nyelvem.
Ő csak nevetett.
Megvettük a jegyeket, majd felszálltunk.
Harry direkt mellém ült, amit azért nem bántam, de neki nem kell ezt tudnia.
Amúgy fogalmam sincs, hogy hogy változott meg a véleményem ilyen hamar, de egyre inkább élvezem, ha a társaságába lehetek.
Nem tűnt félelmetesnek, de mikor elindult felfelé, akkor kicsit beparáztam.
Lassan ment, de egyre gyorsult, és a lábad alatt meg semmi nem volt.
Mikor felért, Harry-re néztem, aki csak ugyan eléggé be*t.
-Mégis csak jól jönne az a kéz fogás!-néztem rá.
Ő csak halványan elmosolyodott, majd épphogy megfogtuk egymás kezét, elkezdtünk lefelé száguldani.
Nagyon féltem! Szó szerint féltem. Borzasztóan. De talán attól egy kicsit megnyugodtam, hogy Harry fogta a kezem....jesszus! Nem mondhatom ezt! Ez nem normális!
De talán tényleg így érzem.....




Na srácok! Sajnálom, hogy ennyire rövid lett, de sajnos akárhogy próbáltam nem ment hosszabbra!
Bocsánat tényleg, de remélem, hogy azért tetszett!;) Ha már itt vagy, ne felejts el megdobni egy komival! Ja és iratkozz fel drága!:D Nagyon sok puszi, mindenkinek, aki elolvasta, és a legtöbb azoknak, akik komiznak, és feliratkoznak! ;D<3

KÖVI RÉSZ 3 KOMI UTÁN!!!!!!:)